A kamaszkori rajongás, meglehetősen általános jelenség. Ebben az életszakaszban próbálják a fiatalok kitalálni kik is ők valójában és ebben a folyamatban  nagyon jól jönnek a sztárok, akik egyfajta átmeneti instant megoldást jelentenek az azonosulásra, egyfajta azonosságtudat és csoporttudat kialakítására.

A rajongás károssá és kórossá akkor válik igazán, ha emiatt  valaki nem tartja a kapcsolatot kortársaival, nem foglalkozik saját magával, és úgy általában semmi mással sem igazán. Akkor, ha az illető elszakad a realitástól és elkezdi azt hinni pl., hogy Ricky Martin neki üzent egy dallal.

Illetve akkor, ha a kamaszkor vége felé ezen idealizált sztárok helyére idővel nem lépnek reális emberi kapcsolatok és ha a rajongás nem halványul ezzel párhuzamosan.

Felnőttkorban azonban más a helyzet. Általában azok hajlamosak túlzóan, sokszor szinte vakon rajongani egy  sztárért, akik nincsenek igazán tisztában önmagukkal, saját értékeikkel, akiknek alacsony az önbizalmuk és gyakran bizonytalanok.  Számukra egy imádott sztár egyfajta ideált testesít meg,  akit vágyott tulajdonságokkal ruháznak fel.

A sztár így egyfajta vágyott én, olyasvalaki, aki én nem vagyok, de lenni szeretnék. Ez akár szolgálhatja a személyiségfejlődést is, ha értékes tulajdonságokat kedvel valaki rajongása tárgyában, és azokat sajátjává tudja tenni, el tudja tanulni őket. A beteges rajongás kezelhető, ilyenkor a segítő szakember elsősorban az egészséges önértékelés kialakítására és az önbizalom helyreállítására törekszik a klienssel.