A KIP-et (Katathym Imaginációs Pszichoterápia) Hanscarl Leuner német pszichiáter fejlesztette ki az 1950-es években. A módszer pszichoanalitikus gyökerű; abból indul ki, hogy az ember nem csak tudatosan működik,  gondolkodását, érzéseit és viselkedését jelentősen meghatározza a tudattalan is.

A tudattalanban vannak mindazok az ösztönös késztetések, vágyak, érzelmek, indulatok és emlékek, amelyek tudatos énünk számára valamilyen oknál fogva nem hozzáférhetőek (pl. azért mert túl régen volt, vagy azért mert fájdalmas lenne emlékezni rá).  Szemben hétköznapi tudatosságunkkal, amelynek elsődleges eszköze a racionális, logikus gondolkodás és a beszéd, a tudattalan működésmódja irracionális, kifejezésmódja pedig nem a nyelv és a szó, hanem a nyelvnél sokkal ősibb kép (imágó).
 
Számos vallásban is jelen vannak hasonló eljárások, illetve többfajta terápia is használja  az álomszerű képeket: a különböző meditációs technikák, a sámánizmus, vagy akár az agykontroll. A KIP során az imagináció irányítás mellett történik. A terapeuta néhány egyszerű instrukcióval segít a kliensnek módosult tudatállapotba kerülni, majd ettől kezdve folyamatos párbeszéd zajlik kettejük között. A módosult tudatállapot kialakulását követően a terapeuta arra kéri a klienst, hogy képzeljen el valamit (a terápiás folyamat elején ezek többnyire egyszerű természeti képek); ez a valami az ún. hívókép.
 
Majd rákérdez az így megjelenő kép legapróbb részleteire is, a különféle modalitáoskban: a képben tapasztalt színekre, formákra, hangokra, illatokra, ízekre, testi érzésekre.  Az első kép megjelenése után többnyire beindul a képáramlás, amelynek során a kliens a legkülönbözőbb helyszíneken találhatja magát, kapcsolatba kerülhet élő, halott és fiktív szereplőkkel, és módjában áll bármilyen cselekedetet végrehajtani, olyat is, ami ellenkezik a logikával és a természeti törvényekkel.
 
A terapeuta mozzanatról mozzanatra követi a klienst ebben a világban: elkötelezetten kíséri őt, biztonságot nyújt számára a tudattalan által megjelenített, olykor ijesztő közegben. A KIP a kliens személyiségének mélyrétegeit mozgatja meg, és olyan tartományokhoz fér hozzá gyógyító módon, ahová a beszélgetős terápiákkal nem vagy sokkal lassabban lehet csak eljutni.
 
A tudattalan tartalmai, beleértve a mélyen gyökerező félelmeket és szorongásokat, szimbólumok formájában jelennek meg; a kliens e szimbólumokkal találkozik, s ha szükséges, megküzd velük – természetesen a terapeuta támogató jelenléte mellett. A terápiás tapasztalat azt igazolja, hogy a KIP a legkülönfélébb pszichés zavarok és betegségek, illetve testi (pszichoszomatikus) tünetek kezelésében hatékony eszköz lehet, mind hosszú, mind rövidterápiás eljárás során.