Carl Rogers a személyközpontú módszer atyjának hasonlatával élve, ha egy fa megkapja a tápanyagdús talajt, a vizet, a napfényt: növekszik és remekül érzi magát. Ugyanígy az emberben is megvan a növekedés, a fejlődés lehetősége. Minden emberben ott van a képesség a boldog, kiteljesedett életre. Ehhez azonban az kell, hogy megkapja a megfelelő feltételeket: az odafigyelést, az emátpiát, az ítélkezésmentes odafordulást, a feltétlen elfogadást, a szeretetet.

Egy ilyen biztonságos érzelmi környezetben, ahol a kliens valóban önmaga lehet, a személyiség képessá válik arra, hogy elérje a legmagasabb fokú emberi szükségletet, az ún. önaktualizációt. Itt a pszichológus szigorúan non-direktív szerepben van.