A KIP-et (Katathym Imaginációs Pszichoterápia) Hanscarl Leuner német pszichiáter fejlesztette ki az 1950-es években. A módszer pszichoanalitikus gyökerű; abból indul ki, hogy az ember nem csak tudatosan működik, gondolkodását, érzéseit és viselkedését jelentősen meghatározza a tudattalan is.
Carl Rogers a személyközpontú módszer atyjának hasonlatával élve, ha egy fa megkapja a tápanyagdús talajt, a vizet, a napfényt: növekszik és remekül érzi magát. Ugyanígy az emberben is megvan a növekedés, a fejlődés lehetősége. Minden emberben ott van a képesség a boldog, kiteljesedett életre. Ehhez azonban az kell, hogy megkapja a megfelelő feltételeket: az odafigyelést, az emátpiát, az ítélkezésmentes odafordulást, a feltétlen elfogadást, a szeretetet.
A kognitív terápia rendszerét az amerikai Aaron T.Beck dolgozta ki a hatvanas években. Ma már ez az egyik legfontosabb és legeredményesebb terápiás módszer. Gyökerei a görög sztoikus filozófiában keresendők, Epiktétosz görög bölcs is leírta már, hogy „az embert nem maguk a dolgok, hanem az a mód zavarja meg, ahogyan a dolgokat látja”.
A viselkedésterápia vagy magatartásterápia egyike a huszadik század elején kibontakozó nagy pszichológia iskoláknak. Az USA-ból ered, a mozgalom neve: behaviorizmus, ami a viselkedés és a tanulás szerepének mindenhatóságát hirdeti. Alaptétele, hogy a viselkedésformák, így a nemkívánatos, kóros viselkedés kialakulásában is kulcsszerepe van a tanulásnak, illetve a tapasztalatoknak. A pszichológus feladata, hogy feltárják és korrigálják a kóros magatartást. Különösen hatékony különféle fóbiák kezelésében.
